Keresés
Nyitvatartás

hétfő: 8:00-16:00 
kedd: 8:00-16:00 
szerda: 8:00-18:00 
csütörtök: 8:00-16:00 
péntek: 8:00-14:00

Kiemelt linkek

Ipolyvece

 Ipolyvece

északi része már beletartozik a Duna-Ipoly Nemzeti Park területébe, ez jelenti legfőbb értékét. A folyó ártere már néhány perces sétával elérhető, s innen már gyönyörködhetünk az Ipoly-völgyének természeti értékeiben. Akad bőven, hiszen távolabb a Cserhát, illetve itt a Börzsöny kezdetei már a dombosabb vidéket mutatnak, de közvetlen közelben egyszerre találkozhatunk a vízi élővilággal, mocsarasabb, láposabb területekre jellemző faunával és flórával, arrébb rétek és kaszálók növényeivel, állataival, s megint másutt a pusztai élettérrel.

Talán emiatt is volt, hogy az ember már korán megtelepedett itt, a falu története vélhetőleg a magyarok előtt itt élt szláv lakossággal kezdődött, legalábbis erre utal a „vece” szó, mely kis falut, falucskát jelent. Hunfi Demeter birtoka volt az első oklevelek tanulsága szerint, később ki volt téve a környék nagyobb és kisebb urainak, birtokszerzési étvágyuknak, aztán Drégely várához tartozott, s innen összefonódott története az erődítmény sorsával. Ugyan 1375-ben a Baloghyak birtoka, aztán Szobi Mihály az ura, de mikor megjelent a közelben a török, csak Drégelytől számíthatott segítségre, kivált miután elesett Nógrád vára.  Aztán elesett Drégely is, így a török elől elmenekültek a helyiek. Ipolyvecét is újra kellett telepíteni, akár a környék számos faluját, ekkor jelent meg itt a szlovák lakosság, s velük az új protestáns vallás, a XIX. században az itt élők harmada evangélikus volt. Zömében állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak errefelé, mindenekelőtt dohányt, gabonát és szőlőt termesztettek. Utóbbit egész az országot sújtó filoxéravészig, ma már csak magántermelésre érik a vecei szőlő. Nem úgy a szamóca, melynek kedvez a homokos, ártéri föld. A falu határában ma ez az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett növény.

A faluban még mindig jelentős a mezőgazdaság, noha jobbára a megélhetés kiegészítésül szolgál. Ellenben a paraszti hagyományok, népművészeti értékek, szokások iránt mind több fiatal érdeklődik. S mivel e település néprajzilag még mindig kutatható, sok idős ember emlékszik a régi szokásokra, a kiszehordásra, a karácsonyi hagyományokra és a szüreti mulatságokra, nem is oly nehéz ezeket föleleveníteni, ami növeli a falu vonzerejét. Akárcsak az, hogy a régi parasztházakat egyre többen igyekeznek helyreállítani. Ennek egyik példája a műemlék jellegű Nagygazda háza, melyet a mostani gazda nagyapja, Deme János építette egy százada, noha jelentősen átalakították. Szintén műemlék jellegű épület az eklektikus stílusban épült evangélikus és a barokk ihletésű Mindenszentek templom. Utóbbi oltárképének különlegessége, hogy népviseletben ábrázolták az oltárkép szentjeit, s még Hunyadi János is helyet kapott közöttük. Az egyre gazdagabban föltárt hagyományt, a falu hajdani varázsát, békéjét helyreállító, visszaidéző közösség persze mind többeket vonz. Különösen úgy, hogy kitűnő a település fekvése, mintha természetjárásra teremtődött volna épp ide, s bár épített öröksége nincs sok, a környéke Horpácstól Érsekvadkerten át Drégelypalánkig bőven ad lehetőséget a kirándulónak, biciklizőknek. És horgászoknak, bár az ő körükben az Ipoly itteni szakasza a számos ritka halfaj, a márna, küsz, vágó csík, domolykó, csuka, harcsa miatt eddig is kedvelt volt.

 

KAPCSOLAT 

Polgármesteri hivatal: 2669 Ipolyvece, Dózsa u. 82-86.

Telefon/fax: 06 383-201

Email: etespmh@profinter.hu/;  ipolyvece@nograd.net

Honlap: http://www.sugarkankalin.hu/