leszámítva a török hódoltság idejét, Nógrád szerencsés falvai közé tartozik. A Cserhát középső részén fekvő, hegyektől és domboktól ölelt településen a hagyományos mezőgazdaság sosem volt igazán meghatározó, mivel viszonylag kevés termőterületet tudtak kiszorítani az itt élők. Talán épp ennek köszönhető, hogy a helyiek mindig más megélhetés után is néztek, s a munkanélküliség ezért ma sem olyan nagy gond, mint a megye más régióiban. 
Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a gazdálkodás, egész pontosan a szőlészet, valaha Bercelen jelentős méreteket öltött, ahogyan azt is, hogy a közeli Jákotpuszta mintagazdasága messze földön híres.
Nem tudni pontosan, honnan is ered a Bercel név, van, aki a honfoglaló magyarokhoz csapódott bolgár-török nép nevéből vezeti le, mások a bérc és az elü szavak összetételét hallja ki belőle. Ez utóbbi is könnyen megeshet, hisz jelentése bércen túli rész, s bércből errefelé éppen akad. Okiratban először 1271-ben említik, vélhetőleg a Szolnok, majd Kökényes-Radnót nemzetség földje volt, aztán a XIV. századtól az Abák Rédei ágáé. Ekkortájt vette föl az itt birtokos család a Berceli nevet, ugyanis s 1340-ben már Berceli László tulajdona, majd Berceli András, János és Miklós osztoztak rajta 1406-tól. Száz évre rá a Szobi családé, utána pedig a váci püspökségé, mígnem Szanda elestével már a török hűbérjegyzékben szerepel. Alig telt el ötven év, s a településen csupán 3 adózó házat tudtak összeírni, temploma elpusztult, s csak a XVIII. században éledt újjá a falu.
Ekkortól számítható a szőlő telepítése is, méghozzá komoly eredménnyel, sokáig bortermelő faluként ismerték Bercelt. 
De nem csupán ez fejlődött a településen, a XIX. századra több iparost (boltost, mészárost, szabót, csizmadiát) is kinevelt a közösség, mely ekkorra majd másfélezerre növekedett, s a Baloghy család uradalma alá tartozott. Sajnos a borászatot itt is, mint általában Nógrádban a XIX. századi filoxéravész végérvényesen elpusztította, e hagyomány megszakadt.
Nem úgy a legújabb idők újra felfedezett tájgazdálkodása. A Berceli-hegy és a Szép-hegy által védve fekszik Jákotpuszta, mely mára az ország egyedülálló természeti kincse és kulturális öröksége. Dr. Keszthelyi Tibor, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet egyik alapítója, tanára, a hazai etológia és állatvédelem nemzetközileg is elismert szakembere hozta létre. A gazdaságban a magyar őshonos háziállatok közül szinte valamennyit tenyésztik, megtalálni itt a szőke mangalicát, cigája juhot, parlagi kecskét, szürke marhát, bivalyokat, szamarat, lovat és baromfiféléket. Látogatható a telep a kirándulóknak is, ám a gazdálkodás időbeosztása miatt szerencsés előre bejelentkezni.
Jákotpuszta nem csupán, mint ökofarm fontos, de hozzájárul Bercel idegenforgalmának erősödéséhez is. Ahogyan szépen felújított épített örökségei is gazdagítják élményekben az erre kirándulót. Tájházában a helyi és környékbeli jellemző néprajzi értékeket gyűjtötték össze, de érdemes ellátogatni a szép kilátású dombon, még a XVIII. században, barokk stílusban épült Római katolikus templomához is, s megnézni a műemlék mellett a templomkert parkjában található szobrokat. No és nemesi kúriáit, mindenekelőtt a Bercelly kastélyt, mely noha magánkézben van, s nem turistalátványosság, azért érdemes körülsétálnunk ligetét, impozáns épületét, s innen egy pillantással átfogni a völgyben elterülő Bercelt.