Cserháthaláp

 

 jövőbeni lehetőségei mindenekelőtt a helybéliek hagyományszeretetén és tenni akarásán múlnak, s ezekben itt nincs hiány. Két népdalköre is működik a falunak, egy idősebbekből és egy fiatalabbakból áll, rendre föllépnek minden jeles alkalommal, s viszik tovább a palóc népdalkincset. De nem ez az egyedüli ilyen tevékenység a faluban, itt is készítenek palóc népviseletbe öltöztetett babákat, s természetesen ünnepek alkalmával elő-elő kerülnek a szekrényekből a megőrzött helyi ruhadarabok is. Mindemellett a község fekvése, környéke, s hogy az Ipolyba torkolló Feketevíz-patak a falu hosszában végigkanyarog, nem csupán szép látványt ad, de alkalmassá teszi a falut a kirándulásra, a csöndben, nyugalomban való pihenésre.

Noha igen régi település, már az Árpádok idején fennállt, nincs jelentős épített öröksége. Mindazonáltal érdemes felsétálni a falu szívében álló templomdombra, ahonnan szép kilátás nyílik a tájra, széles patakvölgyére és a környező Cserhát vonulataira, a kis templom belső térben pedig egy XVIII. századi, Szent Pétert és Pált, a község védszentjeit ábrázoló oltárkép látható.  

Történetének kezdeteiről keveset tudni, először egy 1295-ben kelt okiraton fordul elő a Haláp szó, mely szláv eredetű személynév. Itt is fölvette birtoka nevét a földesúr, Halápi István, s családja tulajdonában voltak a legnagyobb itteni földek egész a török hódoltságig. A közeli Szanda elestével aztán ide is betörtek a hódítók, s mire vége lett az oszmán uralomnak, pusztaként említik. 

Aztán újra betelepült, s a XIX. század elejére már 20 család dolgozik a földeken, s makkoltat disznót a közeli erdőkben, e kettő tevékenység volt ugyanis itt a legjellemzőbb. Igen színes etnikai képet mutat a község XIX. századi összetétele, ami azt sejteti, volt miért itt gyökeret verni. Az ország általános föllendülése a reformkorban ide is elhozta az ipart, méghozzá egy kisebb cukorgyár formájában. S elhozott ezzel együtt morvaországi munkásokat is, de a katolikus lakosság utáni legnagyobb felekezet a zsidóság lett a faluban, ugyanakkor éltek itt ágostai evangélikusok és reformátusok is. Elérték a helyiek, hogy saját iskolájuk legyen, de működött Levente otthon és népház is. Utóbbi a korabeli művelődési otthon. Mindezek a hajdani értékek visszaköszönnek a ma itt élők viszonyában településükhöz. Schottner Andrásné nem csupán babakészítéssel foglalkozik, de varr felnőtt népviseleti ruhák is. A két vegyeskórus elengedhetetlen szereplője a falunapnak, búcsúnak, szüreti mulatságoknak, húsvéti báloknak, karácsonyi ünnepeknek. Utóbbiról meg kell jegyezni, hogy a polgármesteri hivatal szépen rendbetett udvarán életnagyságú betlehem készül minden karácsonykor. Nyilván nem véletlen, hogy egyre több fiatal költözik vissza a faluba, elsősorban olyanok, akiknek szülei innen származtak el.

Ha a településen élők szándékai sikerrel járnak, ki tudják aknázni a vidékük kínálta lehetőségeket, s élénkíteni tudják településük vonzerejét a falusi turizmus iránt érdeklődő átutazók, kirándulók számára további programokkal, pihenési lehetőséggel, illetve föl tudják kelteni befektetők fantáziáját.