két legfontosabb értéke a települést körülvevő környezet, hisz a vasúton túli terület már a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, s számtalan ritka növény- és állatfaj élőhelye. Aki kedveli a természetjárást, madárlest, horgászatot, annak ideális kirándulóhely, persze kincsei fokozottan védettek. Másik élő gazdagságát szakrális és az azzal szerves egységben alakuló, áthagyományozott néprajzi értékei képviselik. Szerves egységben, hisz a palóc nép kultúrájának fontos alakítója vallásossága. 
Ősi falu Dejtár, temploma melletti temetőjében bronzkori eszközöket is találtak, s valószínűsítik a történészek, hogy ezen az emberi megtelepedésre alkalmas helyen végigszántottak avarok, bolgárok, szlávok, rómaiak, sőt, vélhetőleg rácok is, erre enged következtetni a határban lévő „Rácfalu hídja”.
Oklevél azonban csak 1255-ben említi először, méghozzá Dehter néven. A kifejezés a faszén égetésével van kapcsolatban, s úgy gondolják, a szomszédos Patakkal félúton talált szénégető kemencék maradványaira utalhat. Minden 
lehető hódítót megszenvedett a falu, a tatár alatt teljesen elnéptelenedett, aztán újjáéledt, de olyannyira, hogy mezővárosi rangra emelkedett. Sokáig a Losonczi családé volt, majd a Vesenyieké, aztán Zsigmond király eladta, végül az esztergomi érsekség szerezte meg. Aztán már nem telt el sok idő és jött a török, aki többször sarcolta a helybélieket, de Drégely eleste után végképp szabad prédájának tekintette a falut, amiként az őket követő zsoldos seregek is, így Dejtár másodszor is elnéptelenedett. És újra benépesült, a XVIII. században már szőlőtelepítésekről, Rákóczi oldalán küzdő jobbágyokról, a közeli puszták egyre növekvő lakosságáról, főként cselédeiről szólnak a krónikák. Mikor aztán megkezdődött az úrbéri rendezés, s a föld művelői már nem voltak annyira kiszolgáltatva uraik kényének, kedvének, hirtelen a lélekszám is emelkedni kezdett, s az akkori „Détárt” közel ezren lakták. Száz évre rá pedig már több mint kétezren.
Pedig járványok is tizedelték az itt élőket, s a vörös kakas is föl-fölcsapott a házak tetejére, megesett, hogy egy évtized alatt háromszor is. Emiatt emelték a falu egyik ma is látható műemlékét, a Szent Flórián szobrot. S ha már szobrokról esik szó, a település másik ilyen jellegű alkotását is meg kell említeni, a templom szomszédságában lévő, klasszicista ihletésű Szentháromság szobrot, az I. és II. világháború áldozatainak neveivel. A római katolikus templom szintén műemlék, a XIX. században épült, majd húsz éven át. Különlegessége rokokó szószéke, mely önmagában is műremek. Dejtár múltját és jelenét köti össze egy másik épített öröksége, Tájháza, ahol azon túl, hogy a népművészeti és néprajzi értékeket összegyűjtik, az itt élő fiatal alkotók is bemutatótérre lelnek. Megint más módon eleven a jelenben a helyi népviselet, ugyanis kivált az asszonyok, s kivált az idősebbek még mindig hordják a hagyományos kecskeszarvú, kikötött kendőt, a vasalt szoknyát, igaz a brokátszoknya és a fekete kötény már kevésbé dívik. Ünnepekkor, falunapkor, szüreti mulatságon, palóc étkek versenyén azonban gyakran előkerül a helyiek és persze az ide látogatók nagy örömére.