Hollókő

 

bizton mondhatjuk, Magyarország legismertebb faluja, hiszen ez az egyetlen magyar község, amely része a világörökségnek. Az UNESCO Világörökségi Bizottsága 1987-ben Budapest mellett elsőkén vette fel a listára, a XVII-XVIII. századi tradicionális építészet megőrzésével nyerhette el méltó helyét a többi műemlék között. Külön vonzerőt jelent, hogy Hollókő nem csupán halott skanzen, hanem mindmáig lakott, élő település.

Története a XIII. században kezdődik, amikor a tatárjárás után felépült vára a Szár-hegyen. A település a vár alatti területről kapta nevét, a hollók kedvelt fészkelőhelyéről. Korabeli oklevelek jórészt még csak a várat említik, bár a helység a XV. századra már egyházashely lett. A török hódoltság utáni újranépesülést követően a település fejlődését a kedvezőtlen termőhelyi adottság alaposan visszavetette, ráadásul többször is elpusztította tűzvész, többek közt ezért helyezték 1909-ben a házakat kőalapra és fedték be tetejüket zsúp helyett szarufás cserépzsindellyel. Az Ófalu ekkor, az 1910-es évek elején nyerte el mai arculatát, ma hatvanhét, a tradicionális palóc építkezés jellegzetességeit őrző épületet foglal magában.

Hollókő az úgynevezett „egyutcás” falu típusát mutatja: a palócok nagycsaládokban éltek, a generációk általában egyetlen telken építkeztek, s ha nőtt a család létszáma, az eredeti ház mögött építettek újat.  A lakóházak többsége kontyolt nyeregtetős parasztház, a bejárati oldal falát jellegzetesen tornác, ezen a vidéken hambitus szegélyezi.

Hollókő központjában találjuk az 1889-ben épült fatornyos katolikus templomot, amely egyszerűségében, tisztaságában harmonikusan illeszkedik a falu és a táj képébe.

A községbe látogatók a múzeumokat (Falumúzeum, Tájház, Postamúzeum, Babamúzeum, stb.) és az időszakos kiállításokat végigjárva alapos képet kaphatnak a palócság történetéből és életmódjáról, és láthatják azt is, milyen nagy figyelmet fordít Hollókő a hagyományőrzésre. Az itteni népviselet a mai napig élőnek tekinthető, noha manapság persze már csak ünnepnapokon hordják a viseletet. A kiállításokon megcsodálhatjuk a jellegzetes sokréteges szoknyákat és a főkötőket is, s példáját láthatjuk annak, hogy a népi díszítőművészet sok esetben nem egyszerűen dekoráció, hanem az önkifejezés fontos eszköze.

A négyszáz méter magasan álló sziklán épült várba felsétálva minden évszakban lélegzetelállító kilátás tárul elénk. A vaskos falak közt pedig megismerhetjük a lovagi élet kellékeit, a korabeli ruhákat, a középkori fegyvereket, sőt, ezeket kézbe is vehetjük, föl is ölthetjük.

Az Ófaluból és a várból is remek kilátás nyílik a gyönyörű erdőkre és dombokra, s e remek kirándulóhelyeket az innen induló túraútvonalakon könnyen el is érhetjük. E gyalogösvények gazdag tölgyerdőkön vezetnek, melyeket gyertyánok, juharfák teszik változatossá, s amelyek erdei ajándékokban gazdagok: tinóru, rókagomba, királyvargánya bőven terem erre. A Kék túra útvonala 15 km-es szakaszon a Hollókői Tájvédelmi Körzeten vezet keresztül.


Rengeteg programot kínál a falu és vidéke az év minden időszakában. Bármelyik évszakban is látogatunk ide, érdemes felkeresni előtte a község honlapját, hogy ne maradjunk le a húsvéti locsolásról, a Szent István-napi ünnepekről, a betlehemezésről, esetleg a szüreti felvonulásról.