az Ipoly völgyének árteréből kiemelkedő lankákra épült, a természet éves ciklusa, a folyó áradása századok óta meghatározza a település életét. Ahogyan meghatározza a korántsem természetes határrendezés is, mint minden olyan településnek, mely az Ipoly partján fekszik. 
Szerencsére a folyó errefelé szabályozatlan, így a természeti értékek megmaradhattak ellenben sok olyan vidékkel, ahol az árteret levágták. Holtágat éltet a folyó, az érintetlen vízparti táj gazdag növény- és állatvilágot táplál, a szürke gémtől kezdve a vadréceféléken át a feketególyákig megfigyelhető itt számos ritka faj.
Éppígy gazdag a falu története is, már a honfoglaláskor szállásterület lett, pontosabban annak északi határa, átkelőhely, s ezt a minőségét őrizte századokig, a délieket az északi területekkel, főként a Pestet és Budát Kassával összekötő kereskedő utak egyike vezetett erre. Először a XIV. században tesznek említést róla egy pápai jegyzékben, régi magyar neve egyébként csillagot jelent.
Sajnos az, hogy átkelőhely volt itt az Ipolyon, s jelentőségét adta sokáig, a viharosabb időszakokban kárára is lett a helybélieknek. Görgey visszavonuló seregei csaptak itt össze a cári csapatokkal 1849 júliusában, a trianoni határrendezés pedig elvágta a falu kereskedelmi útvonalait, a szemben lévő szőlőket művelték ugyan, tartották a rokoni szálakat is, de aztán lassan elsorvadt ez a természetes kapcsolat. Akkor végképp mikor, a II. világháborúból visszavonuló német csapatok fölrobbantották az itteni hidat, melyet megtoldottak ugyan újra, de végül érvényesítette a két szomszédos diktatúra a Benes-dekrétumban foglaltakat, s elvesztek a hugyagiak számára szlovák földjeik 1949-ben. Nem hozott fellendülést a következő évtized, sőt közismert tragédia, hogy 1956. december 13-án a csonka hídnál meggyilkolták Hadady 
Rudolfot és Hargitay Lajost, a salgótarjáni acélgyári nemzetőrök két forradalmár vezetőjét. Emléküket kőkereszt őrzi. Mikor aztán 1975-ben Hugyag Őrhalom „társközsége” lett, számos területen elveszítette döntési lehetőségét, s ez is visszavetette a falu fejlődését.
Mára újraéledt a település, saját önkormányzata van, s igyekszik kihasználni természetes adottságait, mindenekelőtt a földművelés kínálta lehetőségeket: kedvez a futóhomok a dinnyének és a burgonyának is, s nőtt a település turisztikai vonzereje. Épített örökségei közül meg kell említeni a közlekedési műemléknek számító csonka hídmaradványt, az 1751-ben épített barokk 
templomát, udvarán a régi, középkori templom keresztelőmedencéjét, sekrestyéjének szép kidolgozású barokk szobrait, valamint az emlékházat, melyet Hadady Rudolf és Hargitay Lajos tiszteletére alakítottak ki a helybéliek. Mindemellett a természet adta lehetőségeikkel is élnek a hugyagiak, őrzik természeti értékeiket. Kiváló horgászhely a folyó, de a közeli Csujta-tó is, melyben megtalálható ponty, csuka, dévér, kárász, compó, bodorka, harcsa, süllő. S úgy tűnik, rendbe hozza a történelem is a maga rombolását, szándéka a helyieknek, hogy az újra megépülő Ipoly hidak egyike a Hugyagi híd legyen, de már most lehetőség nyílt, a 2008. nyarán megépített Hugyag-Szécsénykovácsi átkelő létesítésével az erre járó turistáknak egy Szlovákiába való kirándulásra.