Ipolyszög
sokáig önálló település volt, Riba, Ribás néven emlegették, ami halat jelent, utalván az Ipoly közelségére, valamint a régen bőségesen előforduló réti csíkra, erre a ma már védett halfajra, s a helybéliek egyik fő kenyérkeresetére, a halászatra. No meg arra, hogy a falut szlovákok is lakták. Ha ma erre járunk, ami vonaton és közúton is könnyen megeshet, hisz a 22-es országút áthalad rajta, akárcsak az ország egyik legszebb vasútvonala, a 75-ös, mely a Börzsöny lábánál és az Ipoly völgyében fut Váctól Balassagyarmatig, akkor újra egy önálló községbe érkezünk. Csupán három éve annak, hogy Ipolyszög levált Balassagyarmatról és saját önkormányzattal rendelkezik, ami a falut járva alig szembeszökő. Sajátos élettérnek tetszik, noha történetét a város közelsége, kivált az utolsó évszázad második felében nagyon meghatározta.
Okiratokban már a XIII. században említik, s ekkor még vára állt, a falutól északkelet felé, egy meredek bércen még most is láthatóak maradványai. A hagyomány a vár építését IV. Béla király idejére teszi, s uraként a 
Kanizsaiakhoz tartozó Simont említi. Akit rablásai, fosztogatásai miatt a király halállal büntetett, birtokait pedig eladományozta. A Szerémieké lett, majd az északi főkapitány, Bedek Máté volt az ura, aki halálát megérezvén hazahívta fiát, Miklóst, ám az Szapolyai Dorottyával érkezett, s állítólag erőszakkal hurcolt magával. Ez kevéssé hihető, hisz miután Koháry József, a vőlegény, nem mellékesen királyi vadászmester az erőd alá ért hadaival, a szerelmesek kiúttalanságukban együtt vetették le magukat a várfokról. Szétdúlták a csapatok az erődöt, s aztán már nem is építették újjá a későbbiek.
Néhány év elteltével aztán megjelent a török a vidéken, de már csak romokat talált, s hatalmaskodásuk miatt a falu elnéptelenedett. Majd újra települt, s a XVIII. században, úgy írják le, mint vegyes, szlovák magyar népességű és vegyes, evangélikus és katolikus vallású falut, melynek lakói mezőgazdasággal, elvétve pedig kézművességgel foglalkoznak. Egy XIX. századi közleményben azt találni, hogy a helybéliek jelentős része szlovák, s hogy a terület a Majthényi család birtoka. A XX. században kapta az Ipolyszög nevet, s volt harminc év, mikor önállóságát elvesztve Balassagyarmathoz kapcsolták. Nagy ünnepséggel, falunappal örvendtek a helybéliek, mikor megalakult 2006-ban önkormányzatuk, s kezükbe vehették újra a sorsukat.
Községük épített öröksége közül a legrégebbi a várrom, melyhez bármikor érdemes tenni egy kiadósabb sétát. Kevésbé régi két temploma, de annál szervesebben kapcsolódnak a falu életéhez. A református felekezeté volt 1949-ben az első háború után épült imahely, a katolikusokét 1923-ban, a Magyarok Nagyasszonyának szentelték fel. Utóbbit 2006-ban szépen felújították. 
Mindemellett Ipolyszög legfontosabb értéke a környezetbarátok közt országszerte, de nemzetközileg is ismert Égerláp, mely méltán tartozik a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz. Ez az egyik olyan terület, mely ősi minőségében fennmaradt, s megmutatja a folyó szabályozás előtti élővilágának, az érintetlen láperdőnek a gazdagságát. Mélyebben fekvő részein ma is langyos vizű források csobognak, így számtalan madárfajnak kedvelt költő és fészkelő helyei, emiatt szerencsés is, hogy megközelíthetetlenek. Másutt, ahol a talaj kevésbé vizenyős, páratlan élményben lehet része annak, aki eltölt egy-két órát az égeres ligetben, hisz Nógrád leggazdagabb madárvilágát veheti szemügyre.
Kapcsolat
Polgármesteri hivatal: 2660 Ipolyszög Fő út 36.
Telefon: 06-35-300-493; Fax: 06-35-300-493
Email: ipolyszog@gmail.com
Honlap: