Patvarc
története a bronzkorig visszanyúlik, a település határában i. e. 1500-ból való leleteket találtak, ennek jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Persze a Kárpát-medencei népvándorlások, hódítások elsöpörték azt a kort, de később sem kímélték a falut, megesett, hogy évtizedekre elnéptelenedtek házai, már ami megmaradt belőlük.
Balassagyarmattól alig néhány kilométerre, délkeleti irányba fekszik, északon az Ipoly, keleten a Feketevíz-patak, délen a szügyi földek határolják. Egyike volt ez a terület a szlávok által legsűrűbben lakott vidékeknek a honfoglalás idején. Nem csoda, hogy a falu neve is szláv eredetű, első említése 1335-ös iratban szerepel Potvoroch-ként, melyet a Potvor személynévből vezet le az etimológia. Sokáig a szécsényiek uradalmához tartozott, aztán a török ide is kiterjesztette hatalmát. Meglepő módon ekkor nem csökkent a népesség, ám a hódoltságot követő viszontagságok majd a Rákóczi-szabadságharc elnéptelenítették a falut évtizedekre. Jó ötven év kellett ahhoz, hogy meginduljon az élet. Újfent 
szlávok, szlovák jobbágyok kezdték művelni az itteni földeket, melyek először a Kubinyiak, majd Bossányiak, végül Prónayak birtokaihoz tartoztak, aztán a XIX. század első felében Szent-Iványi Anzelmé lett a legnagyobb terület. Ő a település történetének legnevesebb birtokosa, leírások szerint „ékes lakhelye” és malma volt, emlékművet is emelt özvegye a pincesor fölötti dombon a tiszteletére, s neki köszönheti Patvarc a katolikus templomát is és az „ékes lakhelyet”, a Mailáth-kastélyt. Megtévesztő az elnevezés, ugyanis a Mailáthoknak csak a XIX. század végétől lett tulajdonuk. Igaz, innentől egész a szocializmusig. Nem tett jót a településnek, hogy Balassagyarmathoz csatolták 1950-ben, önállóságát 1990-ben szerezte vissza. Épp a város közelsége okozza, hogy mind többen költöznek ki Patvarcra, vagy vásárolnak ingatlant a kitűnő klímájú, barátságos kis faluban.
Csak akár egy kirándulás alkalmával érdemes ellátogatni a településre, s megtekinteni épített örökségeit. Országos védettségű műemléke kettő áll, mindkettőről volt szó, az egyik katolikus temploma, a másik a Miláth-kastély. Eredetileg kriptának épült a templom, aztán Szent-Iványi Anzelm az egy évvel halála előtt kelt végrendeletében kikötötte, épülő kriptáját olyanná alakítsák, hogy benne a falu katolikus hívei gyakorolhassák vallásukat. Így a neogótikus templomban nyugszanak a Szent-Iványi, a Szügyi és a Simonyi család tagjai. Egyébiránt az evangélikus közösségnek is van imahelye Patvarcon, még ha nem is műemlék, a XX. században épült. Helyi védettséget élvez viszont a falu központjában lévő, XVIII. századból való népies barokk harangláb.
E szakrális épületek többnyire megőrizték funkciójukat, kevéssé alakítottak rajtuk később, ám az eredetileg klasszicista stílusban épített kastélyt a XIX. század második felében átalakították, romantikus elemekkel egészült ki, majd több helyi intézmény is ideköltözött. Mára újra magántulajdonba került, a település egyik éke lett. A helybélieké viszont az a parasztház, melyet az önkormányzat még 1990-ben vásárolt meg, s amelyben ma a könyvtár és egyéb közösségi szolgáltatásokon túl tájház is működik. S helyt ad a Platánsor Hagyományőrző Csoportnak is, kivált jeles napok alkalmával telik meg élettel, húsvétkor, falunapkor. Érdemes ekkortájt ellátogatni a Patvarcra, s belepillantani az ünnepek hangulatába.
Kapcsolat:
Polgármesteri hivatal: 2668 Patvarc, Gyarmati utca 48.
Telefon: 06 (20) 569-5508; Fax: 06 (35) 302-314
E-mail: patvarc@citromail.hu
Honlap: http://patvarc.hu