Szanda
és a közigazgatásilag hozzá tartozó Szandaváralja a Cserhát belsejében, a Szanda-hegy északi lábánál fekszik. Ha fölkapaszkodunk a falu fölött tornyosuló ormokra, gyönyörű kilátás nyílik innen, jó idő esetén akár a budai hegyekig, a Börzsönyig és a Pilisig is elláthatunk.
A hegy mindhárom csúcsa fontos szerepet játszott a térség történetében: valaha földvár állt a nyugatin, a középső búcsújáró hely volt, s mindkettőt bányásszák az andezitért, a keleti, 529 méter magas szirten pedig a szandai várrom található. Legelső köveit még a XIII. században rakták le, igazán komoly szerepe csak később, a török időkben lett, mikoris Nógráddal és Drégelypalánkkal részét képezte egy fontos stratégiai feladatot ellátó várháromszögnek. A települést először 1214-ben említik az oklevelek Zonda néven. A vár és a váruradalom a XIV. században királyi birtok volt, élére Anjou Károly állíttatott várnagyot. Később többször gazdát cserélt, Mátyás idejében egyházi birtok lett, majd a Báthoriak, Lónyayak tulajdona volt. A törökök 1546 táján foglalták el a várat, 1551-ben Horváth Bertalan balassagyarmati várkapitány visszaszerezte, aztán újra elveszett a magyarok számára, s a törökök csak 1593-ban hagyták el véglegesen a már megrongált erődöt. Az oszmán hódoltság után, Rákóczi korára az erődítmény hadi szempontból jelentéktelenné lett, s erősen leromlott. Mára kiránduló és emlékhely, érinti az országos Kék túra, hogy mennyire kedvelt célpontja a túrázóknak, mutatja az ormokon lengedező számtalan zászló. 
A hegy szélső csúcsán ősi földvárat, a középső csúcs mellett fürdőmaradványokat tártak fel. Mindemellett Szanda egy geológiai ritkasággal is büszkélkedhet: a Szanda-hegy oldalának szabályos, oszlopszerű andezittömbjei 20-30 méteres andezit-orgonát alkotnak; az ilyen összefüggő képződmény igen nagy ritkaság. A közelmúltban feltárt vízszintes andezit-teraszokkal együtt az látvány egészen különleges.
A falu határában található pincesorok a századelőről maradtak fenn. Az erdős domboldalban fakadó forráskörnyék egykor híres búcsújáró hely volt, az itt lévő Szűz Mária-képről Képecskének nevezték el. Néhány éve a hely megújult, a kutat kitisztították, ülőkéket, lépcsőket, fakorlátokat alakítottak ki. A Szandaváraljáról negyedórás sétával megközelíthető forrás ma újra kedvelt pihenő- és kirándulóhely.
Az ún. Máriácska káponkája, a meszelt kis vályog-kápolna több mint száz éve áll, a benne álló Mária-szobor mindig az egyházi ünnepeknek megfelelő színű ruhát visel, Pünkösdkor pirosat, Nagyböjt idején feketét, Adventkor pedig lilát. 
A legenda szerint Varga Jánosné Kis Veron látta meg álmában a szobrot: Mária megüzente neki, hogy a terényi templom padlásán Mária-szobrot talál, s kérte, vegye gondozásába. A váci püspök 1891. december 2-án engedélyezte a kápolna felállítását 10 Ft alapítási díj ellenében.
A faluban nagy gondot fordítanak a hagyományőrzésre: a Dudások Hagyományőrző Csoport évek óta nagy sikerrel lép fel országszerte, dalokkal, népi színművekkel. A községben több eredeti házon is tanulmányozhatjuk a palóc építkezés jellegzetességeit. A festői szépségű, hagyományaira vigyázó falu vonzóerőt jelenthet a falusi turizmust kedvelők számára. A községben szálláshelyet is találnak, lehetőség van lovaglásra, vadászatra, egy közeli tavon horgászatra. Itt halad el a kék-túra útvonal.
Elérhetőségek:
Polgármesteri Hivatal
Szanda, Kossuth út 1.
telefon/fax: 06-35-548-006
E-mail: phszanda@gmail.com
Honlap: www.szanda.hu