Sikeres pályázatok a palóc viselet őrzésére
A palóc hagyományok egyik szép hordozója a jellegzetes viselet. Kivált igaz ez Rimóc, Sipek, Nagylóc, Varsány és Hollókő vidékére, ahol e szokásaikban rokon falvak máig hűen őrzik régi ünneplő ruháikat. Hollókő és Nagylóc is sikeresen pályázott népviseleti ruhák beszerzésére a LEADER támogatási kör keretében.
Hollókő jeles ünnepeken megtelik turistákkal, akik amellett, hogy megcsodálhatják az ünneplők előadásait, még elevenen élő szokásait, gyönyörködhetnek a gazdagon díszített viseletben is, sőt, föl is próbálhatják azokat. .jpg)
– Ez az egyik fontos szerepe a megvásárolt kollekciónak – kezdi Sztrémi Zsuzsanna, a Hollókőért Közalapítvány igazgatója –, az ide érkezők nem csak ünnepek alkalmával, de egy-egy kiránduláskor, falunézéskor is fölpróbálhatják az itteni viseletet. Noha a településen élők közül sokaknak van saját ruhája, a falura jellemző, hogy számos betelepülő él itt, s ők ünnepek alakalmával nem tudtak beöltözni. Másfelől fontos szempont volt a hitelesség is, ez Hollókő egyik legfőbb vonzereje, szerettük volna, ha az ünneplők autentikus viseletben jelenhetnek meg.
– Honnan sikerült beszerezni a hagyományos ruházatot? Gondolom, ennek elkészítése komoly szakértelmet igényel.
– Természetesen. Sajnos Hollókőn már nem készítik a viseletet, Rimócon viszont többen is foglalkoznak ezzel. Más projektek során − viseletkészítő konferencián, főkötő kiállításon − már megismerkedtem azokkal, akik vidékünkön szakavatott mesterei e hagyománynak, így tudtam, kiket lehet megkeresni. Ügyeltünk arra is, hogy ne csupán kinézetre, de ha lehet az anyagok minőségében is hitelesek tudjunk maradni. Sőt, ha mód nyílt rá eredeti szöveteket szereztünk be a munkához. Természetesen a díszítést szigorúan a palóc motívumok és színek határozták meg, kerültük az amúgy egyre inkább terjedő kalocsai és matyó motívumokat, hiszen ezek nem erre a vidékre jellemzőek.
– Azon túl, hogy fölpróbálhatják a vendégek, illetve hogy ünnepek alkalmával előkerülnek a szekrényekből, hogyan használják föl a ruhákat?
– Úgy válogattuk az öt férfi és öt női öltözetből álló garnitúrát, hogy végig vezesse az ember életét, végigkísérjenek egy életutat. Így több módja is van a felhasználásnak. 
Előadások, kis életképek, föllépések mellett az itteni ünnepek alkalmával, húsvétkor, pünkösdölés idején, illetve azokon a rendezvényeken, melyekre meghívnak bennünket, így a Nógrádi Folklór Fesztiválon, Palóc Szőtte Fesztiválon. Először egyébként 2012-ben a megyenapon használtuk őket, aztán fontos esemény volt 2012. december 9-e is, mikor Hollókő a világörökségi státuszának évfordulóját ünnepelte. Legközelebb pedig egy sikeres, a Nemzeti Kulturális Alapnál elnyert pályázatunk során veszik majd föl a lányok, a hollókői népdalkincset feldolgozó kiadványunk cédé mellékletének fotójához. Persze, ha jönnek vendégek és be szeretnének öltözni, elképzelhető, hogy már egy óra múlva elő kell szedni a ruhákat.
Pályázó neve: Hollókőért Közalapítvány
Projekt megnevezése: Hollókői tradicionális népviselet készítése
Jogcím, célterület: Kulturális örökség megőrzésének támogatása
Beruházás helyszíne: Hollókő
Beruházás kezdete: 2011. december 1.
Beruházás befejezése: 2012. október 11.
Beruházás teljes összege: 1. 022. 500 forint
Támogatás összege: 1. 022. 500 forint
Szintén Rimócon készíttette el a tizennégy női és öt férfi garnitúrát a Nagylóci Nyugdíjasokért és Hadirokkantakért Egyesület, melynek elnökével, Lázár Istvánnal, valamint a pályázatban együttműködési megállapodással részt vevő Rozmaring Népdalkórus képviseletében Szélesné Szerémi Judittal beszélgettünk.
– Elsősorban a Rozmaring Népdalkórus és a Faluvédő Egyesület fiataljainak a fellépéseihez, vendégszerepléseihez vásároltuk a ruhákat. Népművész felügyelete mellett készíttettük el a darabokat. A Rimócon élő Déska Bertalanné volt segítségünkre ebben, ő nem csupán komoly gyűjteménnyel rendelkezik, de maga is készíti a viseleteket.
– Gondolom, a beszerzés, mivel itt speciális darabokról volt szó, elhúzódhatott.
– Persze, ezeket a ruhákat, hozzájuk a csizmát, cipőket elkészíteni időbe tellett, de gondot jelentett az előfinanszírozás is. Végül az egyesület tizenkilenc tagja egyenként tízezer forinttal, az önkormányzat pedig kétszázezer forint támogatással, valamint háromszázezer forint kölcsönnel hozzájárult az első vásárláshoz, ami 2011 karácsonyán történt. Utána, ahogy az első kifizetés lezajlott, már tudtuk folytatni a beszerzést. Az utolsó darabokat idén tavasszal vettük meg, a pályázaton igényelt összeg 1 389 750 forint volt, ezt el is költöttük.
– Akkor már tudják használni a garnitúrát.
– Igen, nyolc ruha épp ki van adva a Rozmaring Népdalkórusnak, Salgótarjánban a Csengő hangú énekesek találkozóján léptek föl benne. Meg is szerezték az első helyezést.
– Mennyire tudják bevonni a hagyományőrzésbe a fiatalokat?A pályázatukban ez mint fontos szempont szerepelt.
– Szerencsére folyamatos az utánpótlás, van négy fiatal, aki a 16-20 éves korosztályt képviseli, s szintén négyen, akik még általános iskolások. De erről bővebben tud mesélni Szerémi Judit, aki 
pedagógusként is sokat dolgozik a fiatalokkal. És a ruhákat is ő tudja jobban bemutatni, a viselettel, a hagyományokkal sokat foglalkozik, s igyekszik e tudását átadni a kicsiknek is.
Szélesné Szerémi Juditot az iskolában találtuk meg, itt raktározzák a viseleteket is. Egy rögtönzött kis előadáson mutatta be a ruhákat.
– Mivel hajdanán a néprajzi gyűjtések során Rimóc volt az első hely, ahol leírták ezt a viseletet, úgy maradt meg a köztudatban, mint rimóci viselet. Pedig ez jellemző Sipekre, Varsányra, Hollókőre és Nagylócra is, árnyalatnyi különbségek vannak köztük csupán. Például a kendő megkötésének módja, vagy Nagylócon a külső szoknya ráncolata nem a rimóci tűránc volt, hanem szélesebb, kevésbé sűrű lapokra vasalták a szoknyát, s másként kötötték a fejkendőt is, és az asszonyi fejdíszt is, itt kevésbé volt hegyes, mint Varsányban, vagy Hollókőn.
− A férfimellényen kalocsai mintát látok.
− Igen, ez már annak az eredménye, hogy távolabbra is kezdtek utazni a faluból. De az egyik legimpozánsabb ruhadarabon, a vállra teríthető nagykendőn a jellegzetes apró palóc minta látható.
− Ez, amit ide kiterített, ha jól tudom, az ünnepi viselet.
− Természetesen. A hétköznapok ruházata jóval egyszerűbb volt. Az alsószoknyából, amely a vagyonosságot is jelezte kevesebbet vettek föl, ha egyáltalán fölvették. Másként öltöztek, kevésbé díszesen a gyász és a böjti időszakban is. Egyébként a gyerekek ünneplője nagyon hasonló volt a felnőttekéhez, a legdíszesebb természetesen az eladó lányoké.
− Gondolom, ezek a legértékesebb garnitúrák is.
− Bizony, ezek ára egyenként százezer forint. Óvjuk, védjük is őket.
Pályázó neve: Nagylóci Nyugdíjasokért és Hadirokkantakért Egyesület
Projekt megnevezése: Nagylóci népviselet továbbéléséért
Jogcím, célterület: Kulturális örökség megörzésének támogatása
Beruházás helyszíne: Nagylóc
Beruházás kezdete: 2011. december 23.
Beruházás befejezése: 2013. február 1.
Beruházás teljes összege: 1 389 750 forint
Támogatás összege: 1. 389. 750 forint
.