Rimóc falumúzeuma
Még 1996-ban döntött úgy Rimóc képviselő testülete, hogy létrehoz egy olyan tájházat, mely megőrzi a település múltjának tárgyi emlékeit. A Millecentenárium 110. évfordulóján Rimócon a három napos rendezvény egyik programja volt a Falumúzeum megnyitása, a gyűjtemény azóta gazdagodik, a tervek szerint Monarchia-kori fúvós hangszerekkel – tudtuk meg Beszkid Andortól, a település polgármesterétől.
– Igazság szerint a gyűjtemény, noha nagyon értékes darabok is találhatók benne, hivatalosan nem múzeum, ahhoz akkreditáltatni kellene. De nem is igazán tájház, hiszen nem kizárólag a 30-as évekből, vagy régebbről származó korhű tárgyakból áll az itt bemutatásra kerülő paraszti enteriőr. A helybéliek által fölkínált régi és kevésbé régi eszközök, ruhák, fényképek, bútorok mégis hűen reprezentálja a falu múlt századi életét. Bár nem vagyunk tagjai a Tájházak Szövetségének, a múzeum tájházként funkcionál.
– Gondolom, az Önök számára mindez személyes érték, az idelátogatóknak pedig gazdag lehetősége annak, hogy bepillantást nyerjenek ebbe a világba.
– Sok esetben nagyon is személyes értékekkel, például családi fotókkal, vagy a nagyapa frontról érkezett levelezőlapjával, vagy egy bölcsővel gazdagították a Rimóciak a gyűjteményt, ezért sem utasítottuk vissza senki fölajánlását. És azért sem, mert úgy gondoltuk, hogy egy szem viharlámpát sem szeretnénk elveszíteni azokból a régi emlékekből, melyek segítségével a paraszti lét fölidézhető, kivált, hogy azokat védett helyen meg lehet mentei.
– Az épületen alakítottak valamit?
– Nem, csupán felújítottuk, de amihez nem kellett hozzányúlni, azt eredeti formájában őriztük meg, így például a korabeli pórfödémet. De emellett, a szobák és a konyha használati tárgyait, akárcsak a külső helyiségekét is úgy rendeztük be, ahogy az eredetileg volt. Sikerült néhány olyan eszközt is beszerezünk, így a szövőszék vetélőjét, vagy a toldalék szerszámkészítő gépeit, melyek mára múzeumokban is ritkaságszámba mennek. Ami tényleges változás lenne, az az udvar egy kisebb, utcára néző épülete, mely valaha a nyári konyha volt. Sajnos, mikor kialakítottuk a múzeumot, nem építettünk ki mellékhelyiséget, s ennek érezzük a hátrányát. Miként annak is, hogy nincsen állandó elérhetősége a múzeumnak, ad hoc jelleggel tart nyitva, a szomszéd lett megbízva a vendégfogadással. Szerencsés lenne létrehozni egy internetes felületet, ahol előre be tudnának jelentkezni a csoportok. A legnagyobb beruházás azonban minden bizonnyal a Rimóci Rezesbanda hangszereinek megvétele lenne, természetesen úgy, hogy újakat kapnának cserébe. Ugyanis ezek a hangszerek az együttes több mint 100 éves fennállása óta megvannak, még monarchiabeliek, császári és királyi felségjel van rajtuk. Úgy gondolom, egy szép sarkot be lehetne rendezni velük a múzeumban. Természetesen úgy, hogy a rezesbanda tudjon min játszani. Annál is inkább, mert egy másik szép terv az lenne, hogy az együttes nyilvános próbákat tartson péntekenként, méghozzá a múzeum udvarán. Helyi bor, pogácsa, a rezesbanda muzsikája, közben esetleg múzeumlátogatás, mindez nem csupán a helyieknek lehet érdekes, de egy komplett vendégváró program is egyben.